Mióta nagyon modernek vagyunk egyre több elvont fogalom lebeg a fejünk felett és a feléről alig tudunk valamit, nemhogy használjuk…!
2020-ban többször láttam a tudatosság, hitelesség, önazonosság és önismeret szavakat a közösségi médiában, mint előtte bármikor. Mivel ezek közül az önismeret az egyik alappillér ezért legyen ez az egyik első bejegyzés.
Az önismeret számomra több dologból tevődik össze: beletartozik az aki én vagyok és amilyennek gondolom magam/amennyit észlelek magamból, milyen hatásokra hogyan reagálok és másokra milyen hatással vagyok – vagy tudok lenni ha odafigyelek. Hogyan gondolkodom, milyen érzelmek töltenek el leggyakrabban és tudom-e őket irányítani.
Természetesen hosszú listát állíthatunk össze amikor pontosak akarunk lenni, és attól függően ki hogyan fogalmaz közelebb érezhetünk egy definíciót vagy leírást magunkhoz, ezért álljon itt még néhány példa:
“De mi is az az önismeret? Ha az önismeretet egyetlen szóval szeretnénk meghatározni, akkor azt önismeret nem más, mint az önmegértés. Arra a minden ember számára kiemelkedő jelentőségű alapkérdésre ad választ, hogy ki vagyok én, és milyen vagyok.”
Dr. Pálffy Katalin úgy definiálja az önismeretet, hogy az nem más, mint az egyén „áttekintése saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése saját viselkedésének a rúgóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, képessége arra, hogy helyesen megítélje saját szerepét, hatását az emberi kapcsolatokban” (K. Pálffy, 1990. 15. p.).
Az önismeret különböző szinteken valósulhat meg:
- A felszínen az adottságokról és a képességekről vannak ismereteink. Ez többek között azt jelenti tisztában vagyunk a saját tudásunkkal: miről van információnk és milyen minőségben, milyen érdeklődési köreink vannak, milyen fizikai és mentális feladatokat tudunk végrehajtani, és még sorolhatnánk.
- Mélyebb szinteken a belső világ és az egyéni történelem jelenik meg, például a gyermekkorunkban átélt helyzetek és azok ránk gyakorolt hatásai, illetve az érzéseink és gondolataink magukban és reakcióként rendszerben is. Ide tartoznak a kialakult értékrendszerek és minden ami végül a viselkedésünket is befolyásolja, illetve hogy ezek összhangban vannak-e.
- Egy különleges aspektusa az önismeretnek a közösségben mutatkozik meg: az önismeret társas szintje. Itt kapcsolódunk össze igazán másokkal, hiszen mi is a saját szűrőnkön keresztül látjuk őket és ők is minket. Itt merül fel az önazonosság és hitelesség fogalma: annak mutatom-e magam aki szerintem vagyok, és mások látják-e az értékeim és viselkedésemben megjelenő összhangot.
A Wikipédia már szűkszavúbban nyilatkozott ennek kapcsán:
“Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár. Az önismereti folyamatot jó esetben önelfogadás követi.”
Ezekkel a megfogalmazásokkal azt hiszen könnyű egyetérteni, szépen összeszedi azokat a minőségeket amikkel az önismeret kapcsolatba kerül. Az pedig, hogy az önismeret folyamatos gyakorlása közben (hiszen nap mint nap változunk) jelentkezik egy tudatos önelfogadás és ezáltal tudatosabb döntéshozás, már a következménye ennek az egésznek. Ez mind szép és jó. De talán még mindig túl tág, vagy túl bonyolult. Ne adjuk fel itt, ássunk mélyebbre.
Mire lehet jó az önismeret?
Szinte mindenre. Szükségünk van önmagunk minél teljesebb megértéséhez amikor az életünket tervezgetjük, amikor a céljainkat tűzzük ki, amikor párkapcsolatban élünk, amikor vitatkozunk vagy éppen veszekszünk, amikor házasságra készülünk vagy házasok vagyunk, amikor családot alapítunk és szülők leszünk, amikor a párunk családjával tartjuk a kapcsolatot, ahogy a meglepő helyzeteket kezeljük, amikor kommunikálunk, amikor tudjuk és ezáltal jól kifejezzük mire van szükségünk és mi az amire csak vágyunk… és folytathatnám hosszan ezt a listát. A praktikus önismeret nem egy elvont dolog, nem egy önsegítő vagy pszichológiai könyvekbe való szó/fogalom. Ezt gyakorolni kell, tudni kell és élni kell…
Ez milyen hosszan tart, mikor tudom magam igazán megismerni?
Bármennyire szeretnénk kontrollálni bizonyos aspektusait ennek a munkának, olyan módon, hogy dátumhoz csatolva végezzünk az önmegismerő feladatokkal nincs. Az önmegértés és az önteremtés kéz a kézben jár és folyamatos fejlődést eredményez. Nincs végpont, de érezhetjük az életünkben a változások hatásait – így motivációt nyerhetünk a további munkához.
Végezetül…
Sok emberrel összehozott már a sors és én is megfordultam sok különböző szituációban. Az egyik észrevételem, hogy amikor figyelmeztetni akarjuk a másik embert, felhívni a figyelmét bizonyos személyiségbeli tényezőkre akkor sokszor hárítanak. Pont úgy, ahogy én is bántódtam már meg (vagy megsértődtem) segítőszándékú beszélgetés alkalmával vagy amikor kritika ért, és több olyan esetre is emlékszem amikor komoly erőfeszítésembe került végiggondolni az adott helyzetet és magamban átgondolni a mondottak igazságtartalmát. Az azonnali elutasítás talán elfogadható bizonyos extrém esetekben, de az én tapasztalataim szerint mindaz ami körülöttem vagy velem történik engem építhet és fejleszthet. Ha semmi nem igaz rám egy kommentből akkor a minimum amit tanultam az az érzelmeim és gondolataim felett gyakorolt önkontroll, és az, hogy bizonyos dologokra érzékenyebb vagyok.
Ez fontos ismeret és a mai offenzív világban nagyon hasznos lehet. Miért írtam ezt most le? Mert az önismeret útja nem magányos út. Nem lehetséges egyedül, csöndben és elzártan megérteni magunkat. Ehhez az egészhez hozzátartozik a múltunk és a jelenünk, az emberek akik akkor és most körbevettek vagy körbevesznek bennünket, a mi hatásunk rájuk és fordítva. Egy életen át tart és talán sosem ismerhetjük meg az énünk minden aspektusát, de nem is a teljesség igénye a cél.
A gimnáziumi éveim alatt ragadta meg a szemem ez a versrészlet József Attilától; engedjétek meg, hogy tőle idézzek.
“Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.”
Ez egy picike rész a Nem én kiáltok című 1924-es verséből. Az előző bekezdéshez kapcsolódóan szerettem volna megemlíteni. Másokban láthatjuk meg sokszor önmagunkat, mások tettei vagy értékrendszere alapján és ahhoz viszonyítva találhatjuk meg a saját hangunkat. Ugyanígy sokszor mások tettei és annak hatása ránk indíthat el minket olyan úton amin magunktől nem indultunk volna el. De mindez nem ér semmit ha csak lébecolunk a világban és nincs tudatos erőfeszítés, hogy megértsd mi miért történik.
Talán bizonyos külső hatások terelgetnek minket életünk nagy részében, de van a különbség aközött, hogy lökdösnek és taszigálnak az úton, illetve aközött, hogy te látod a teljes képet, elfogadod és tudatosan döntesz arról, hogy merre szeretnél menni. Ez a különbség pedig a szabad akarat. A szabad akarat gyakorlása pedig kiváltság, és az én véleményem szerint csak akkor használható ki a legnagyobb mértékben ha tudatosan és önmagunk ismeretének tudatában dolgozunk vele.
Ha szeretnéd elkezdeni az önismereti munkát akkor a bejegyzés végén letöltheted az ingyenes – Önismereti Munka: A Kezdetek – kinyomtatható gyakorló füzetet.
Ha pedig szeretnél többet beszélgetni erről a témáról egyéni konzultáció keretei között akkor lépj velem kapcsolatba emailen keresztül. Köszönöm, hogy itt vagy! 🙂
EMAIL: csaladikorgyermeklanc@gmail.com
