A család. Mindenkinek van, kit a vér köt össze, kit más szövetség vagy élethelyzet. A család sokféle lehet, épp olyan egyedi mint a tagok akik alkotják. De egy dologban azt hiszem megegyezhetünk, mégpedig abban, hogy a család fontos.
Állj. Ez mit jelent?
Ha valami fontos nekünk, az többek között azt jelenti, hogy bizonyos dolgok elé tesszük, több időt és energiát szánunk a gondozására és gyakran gondolunk rá, igaz?
A mai világban vannak magától értetődő dolgok, kérdések amikre csípőből adjuk a választ vagy kijelentések amikre csak legyintünk, mondván, ezt mindenki tudja. De ha ennyire egyértelmű, hogy a család fontos, akkor miért esnek mégis gyakran szét? Miért válnak el olyan emberek útjai akik egykor szerették egymást, akár férj-feleség, akár gyermek-szülő kapcsolatról van szó? Ha tényleg fontos nekünk valami, akkor nem lenne az is egyértelmű, hogy igyekszünk megóvni és erősíteni?
Szerintem igen, de én sem csinálom 100%-osan jól. Talán azért mert senki nem tanítja meg, hogyan. Manapság mindenről beszélünk, csak azokat a témákat említjük ritkábban amik az életünket jobb irányba befolyásolhatnák… Sokszor otthon sem beszélgetünk olyan témákról amik igazából mindannyiunk életét érintik, de nem ezek vannak előtérben. Hiába mondjuk, hogy fontos a család, hiába fontos, hogy egy harmonikus/biztonságos közegben nőljünk fel és utána ezt adjuk tovább a gyerekeinknek és a közösségünknek, mégis azok a dolgok amik sürgősek az életünk szempontjából (a munka, az iskola, a feladatok, az a lista amit el kell végezni minden nap) gyakran elhomályosítják azt ami szükséges a (tartós) boldogságunk szempontjából. Mert azt hiszem abban is megegyezhetünk, hogy az emberi kapcsolatok, a közös emlékek, a minőségi időtöltés és az, hogy tartozzunk valahova és számíthassunk egymásra – ezek sokkal többet jelentenek, mint az, hogy ma ki mosogatott el vagy készen van a házifeladat…
Az én családomban beszélünk ilyesmiről: szükségletekről, vágyakról, érzésekről és gesztusokról. Mégis van, hogy elbeszélünk egymás mellett vagy nem tudunk egy tagot úgy támogatni, ahogy neki szüksége lenne rá. Akkor mi legyen?
Nincs tökéletes élet, egyén vagy család. De lehet rá törekedni, hogy megértsük és meghalljuk a másikat, hogy erősebb kötődések jöhessenek létre. Hiszen mindannyian szeretnénk tartozni valahova, szeretnénk ha mások elfogadnának és szeretnének minket. De ezek mind általános kijelentések, és úgy veszem észre az embereknek konkrétumok kellenek – útmutatás, tanács és a tanácsok helyes alkalmazása.
De mielőtt bármit is tehetnénk egy dolgot mindenképpen első helyre kell tennünk: magunkba mélyedés.
Tedd fel magadnak a kérdést: Mire van szükségem? Mit akarok? Mi az amit másoktól kérhetek és megkaphatok? Mi az amit én adhatok?
Ezen kívül persze tucatnyi olyan kérdés van amit magadnak kell megválaszolnod, vagy a családoddal közösen. De addig nem lehet elkezdeni megoldani egy problémát amíg nem fedezed fel és nem ismered el, hogy ott van. Amint bevallod magadnak felelősséget tudsz vállani érte és az életedért. És ez kihatással lesz mindenre amit teszel és ami körbevesz, így a családodra is.
Szép kijelentésekkel és idézetekkel tele van az internet, de semmit nem jelent ha a társadalom és az életünk alapvető egységét nem erősítjük a tetteink által. Azok pedig a gondolatainkból és elhatározásunkból fakadnak. Tehát ha legközelebb a családodon jár az eszed, figyeld meg magad. Figyeld meg őket.
Tényleg fontos a családod, vagy csak most kezd el igazán fontossá válni neked?
Ha te is szeretnél tenni magadért és a családodért az oldalon sok hasznos cikket találhatsz a témáról, illetve rendszeresen frissülő letölthető munkafüzeket és kitölthető lapokat az egyéni és közös fejlődés jegyében.
Természetesen vannak extrém esetek, ahol a megoldás nem kézenfekvő vagy nem is lehetséges mert annyira drasztikus a helyzet. De sok esetben a tudatos erőfeszítés és a közös munka a kulcs a harmonikus együttéléshez és erős kötődések kialakulásához.